Adrenalinbombák

A lassacskán társulattá alakuló kortárs táncműhely utánpótlás csapata a zenei és mozgásvilágával egyaránt fiatalos lendületet sugárzó est nyitányaként egy dinamikus technikai bemutatót tartott, amely a képzés koreográfiai repertoáranyagának részét képező alapmozdulatokra és mozgáskombinációkra épült.

A ritmusrendszerek törvényszerűségei

Először a MU Terminál első évfolyamában végzett táncos, a Filterrel tavaly koreográfusként is debütáló Katonka Zoltán System 32 című darabja volt látható. A Windows működéséhez elengedhetetlen rendszermappáról elnevezett koreográfia a táncban hasonlóképp alapvető dologra, a táncos és a zene összhangjára fókuszál. Ennek zsigeri működésmódját felerősítve visszatérő elemként használja a test és zene kapcsolatát kifejező leghétköznapibb gesztust, a lábfejjel ütött ritmus jellegzetes mozdulatát.

Egy igazán emlékezetes, a zenét és táncot a lüktetésben egyesítő jelenetben a táncos test már-már ritmushangszerré alakul, ahogy az elektronikus zene elkülöníthető dallamegységei szerint csoportokba verődő táncosnők mozgásba fordítják át a ritmus rájuk eső részét, míg végül ezek a folyamatosan ismétlődő intenzív mozdulatok a háttérben mozdulatlanul figyelő Ruzsom Mátyás körüli rituálét idéző táncban olvadnak össze.

Fotó: Jókúti György

Mindez mégis elveszti ösztönös jellegét, hiszen a többi testrész mozdulatlanságával merevvé tett lábbal dobbantás és a szaggatottnak ható rituális tánc inkább egyfajta mechanikusságot sugall, és ezt az érzetet csak tovább fokozza – a meghibásodott számítógéphez hasonlóan – egy-egy pózba belefagyó táncosok látványa is.

Aztán idővel a mozdulatok egyre lágyabbak lesznek, és a (szintén Katonka Zoltán által tervezett) világítás kontrasztokat rajzoló, a kompozíciók geometrikusságát kiemelő fényei helyett az árnyékokkal való játék kerül előtérbe. Az előadás egyik legszebb képe is ehhez kötődik, ahogy a lábak fehér háttérfalon feltűnő árnyai körülzárják az ijedten kiutat kereső Hoffmann Adrienn árnyékát, mígnem a záró képben a fényes háttér előtt egy csoportban álló táncosok mindnyájan árnyalakká nem válnak.

Rémségek rémisztő bálja

Az estet Hoffmann Adrienn első önálló koreográfiája a Csend zárta. A cím ez esetben tulajdonképpen a hiányt jelöli, hiszen a lírai téma keltette asszociációkkal ellentétben a produkció a koncertek és diszkók harsány világát tárja közönsége elé, a közhelyeket gondosan kerülve. A villódzó színes fényekkel és füsttel megteremtett buli hangulattól ugyanis igencsak elüt a komor arcú diszkó dívák kimért, szinte robotszerűen szabályos mozgása, amely olykor – míg a táncosok a dalok szövegét tátogják – katonás egyhelyben állásba fullad, de nem nélkülözi az erotikus mozdulatokat sem.

Fotó: Jókúti György

Majd a kéz gesztusaival dolgozó részletgazdag szólójával Barabás Anita kiválik az egyenruhaszerű jelmezükkel a sci-fiket idéző alakok tömegéből, és eztán a látványvilágot egyre inkább a 21. század fiataljainak fantáziavilágát benépesítő lények kezdik uralni: a terpesztő pózzal megidézett óriáspók(asszony)ok, a kezeik közt energiagömböket gyúró hősök; a háttérfalra pedig Ruzsom Mátyás actionman figurára hasonlító árnyéka vetül. Sőt egy lassú szám apropóján még az általa vezényelt görnyedt hátú zombik megmosolyogtató andalgása is belekerül a koreográfiába.

A minden résztvevőjével a MU Terminálhoz kötődő B Est ezúttal is a táncműhelyben folyó színvonalas alkotómunka ékes bizonyítéka volt, ráadásul arról is tanúskodott, hogy a képzés során elsajátítható tudás nemcsak táncosként, hanem koreográfusként is biztos alapot jelent.

Katonka Zoltán: System 32

Zene: montázs

Fény, koreográfus: Katonka Zoltán

Előadók: Asztalos Dóra, Barabás Anita, Csongor Nóra, Fekete Blanka, Hoffmann Adrienn, Nagy Emese, Ruzsom Mátyás

Hoffmann Adrienn: Csend

Zene: montázs

Jelmez, koreográfus: Hoffmann Adrienn

Fény: Fejes Ádám

Előadók: Asztalos Dóra, Barabás Anita, Csongor Nóra, Fekete Blanka, Hoffmann Adrienn, Nagy Emese, Ruzsom Mátyás

Helyszín: MU Színház

Fotógaléria:

Jókúti György:

System 32

Csend