Zalaegerszeg
Ami elmúlt
Csehov: Cseresznyéskert – Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
A zalaegerszegi színház új vezetése elsőként egy Csehov-darabot állított színre. Sztarenki Pál rendezése hagyományos módon közelít a szerzőhöz: egy realista előadást állított színpadra, még ha számos rendezői ötlet színesítette is a képet, amely a Cseresznyéskertről eddig kialakult.
A végén bejön
Gogol: A revizor – Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
Bagó Bertalan Gogol-előadása nem hivalkodik különleges térkompozíciókkal, sokrétegű képi üzenetekkel, nem facsarítja ki a groteszk jegyében a dráma komplexitását, (jó vagy rosszféleképpen) divatos lehetőségeket sem akar kijátszani. A tiszteletreméltó interpretáláson túl egyszerű, színészközpontú és „klasszikus” gúnyát szab a komédiára.
„A Lajos bácsi nincs""
(Lapok a nevetés és a felejtés könyvéből)
„Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szögezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfához” – mondja Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényében. Háy János megteszi: A Gézagyerek minden egyes szereplőjét odaszögezi az örökkévalósághoz. A zalaegerszegi előadás rendezője, Bagó Bertalan odaszögezi a nézőket is.
Huszonegy év múlva
Madách: Az ember tragédiája – Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
1983. október 11-én Az ember tragédiája bemutatójával nyílt meg a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, Madách Imre drámai költeményét Ruszt József álmodta (misztérium)színpadra. Ádámot Szalma Tamás, Évát Fekete Gizi, Lucifert Gábor Miklós játszotta. 2004. október 8-án ismét Az ember tragédiája premierjével nyílt meg az új évad a zalaegerszegi színházban. Madách drámai költeményét Ruszt József álmodta (misztérium)színpadra. Ádámot Szalma Tamás, Évát Fekete Gizi, Lucifert Kamarás Iván játssza. Az ünnepélyes évadnyitó okán, szemben az üres (teremtésre váró) játéktérrel, minden széken szál virág. Az első sorban ülő nézők közül többen még az előadás előtt kiteszik a színpad szélére a szegfűjüket (mások csak a fináléban szórják tele színpadot), így akaratlanul alakítói lesznek a színpadképnek. Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág?
