Az első (vagy utolsó) Csehov-dráma

Csehov: Apátlanul / Platonov

18 éves korában már kész volt Csehov első darabja, hisz egy 1878. októberi levél utal már rá. Ezt a drámaíró bátyja, Alexandr írta, és szabadkozva ugyan, de az igencsak lesújtó véleményét közli benne a neki elküldött műről. Itt Apátlanul címmel említi darabot (igaz, kisbetűvel írva). Színpadra legtöbbször – a főszereplő neve alapján – Platonov címmel került, de játszották Cím nélküli darabként is.
Sándor L. István | 19. 10. 8.

 

Csehov már gimnazista korábban írt néhány színpadi művet. Ezekben – nyilván szülővárosa, Taganrog színházában szerzett élményei hatására – a kor divatos műfajait próbálgatta, a vaudeville-t, a szomorújátékot, a bohózatot. Ezeket az iskola önképzőkörében elő is adták, sőt (komikus szerepekben) maga Csehov is játszott bennük. A szövegek nem maradtak fenn, de nyilván kisebb igényű és terjedelmű művek voltak, mint az Apátlanul. Mihail Csehov, a drámaíró öccse azt írja visszaemlékezéseiben, hogy „hetedik osztályos korában Anton Pavlovics írt egy nagy lélegzetű drámát „Bezatcovscsina" ['Apátlanság'] címen, és egy bohózatot, a „Nem véletlen kukorékolt a tyúk"-ot ... de ezeket megsemmisítette." (Idézi Radnai.)

A Bezatcovscsina kéziratát maga Mihail Csehov másolta le, majd a tisztázatot a drámaíró elküldte Marija Nyikolejevna Jermolovának, a moszkvai Kis Színház vezető színésznőjének. Vélhetően kedvezőtlen volt a válasz (a színésznő nem választotta jutalomjátékul a darabot), így a visszakapott kéziratot Csehov a saját kezével tépte szét (erről számolt be Mihail Csehov). Így a szerző életében nemhogy soha nem került színpadra a mű, de a létezéséről sem tudott senki.
Csehov halála után azonban tíz évvel, 1914-ben kiderült, hogy a hagyaték rendezgetése közben a húga megtalálta Jaltán a darab eredeti piszkozatát. (Később Mihail Csehov megerősítette, hogy ezt a sokszorosan javított kéziratot tisztázta, másolta le az 1880-as évek elején.) A darab szövegét tartalmazó tizenegy házilagos készítésű, cérnával összefűzött füzet ekkor egy bank széfjébe került, ahonnan – a bank felszámolásakor – csak 1920-ban került újra elő.

A darab először 1923-ban jelent meg A. P. Csehov kiadatlan színműve címmel. 1929-ben a gyűjteményes Csehov-kiadásban Bezatcovscsina címmel adták közre, az 1949-es kiadásban Cím nélküli darabként szerepel. (RADNAI) A piszkozat első füzetéből hiányzik az első oldal, amelyen valószínűleg a cím szerepelhetett, ezért azóta is sokan Cím nélküli darabként emlegetik, játsszák az első Csehov-drámát. Többnyire azonban a főszereplő neve után – az Ivanov mintájára – Platonov címmel tűzik műsorra a színházak. Jean Vilar Az az őrült Platonov címet adta 1956-os rendezésének, „ami után valóságos Platonov-hullám söpört végig a világ színpadain". Magyarul először Platonov szerelmei címmel került színpadra , nyomtatásban Platonov címen jelent meg Elbert János fordításában , és többnyire ezen a címen mutatták be a magyar színházak. Apátlanul címmel Magyarországon először 1997-ben játszották a darabot , majd 2007-ben az Örkény Színház is ezen a címen tűzte műsorra, de ekkor már Radnai Annamária új fordításában.

 

Hétköznapokból szőtt dráma

 

Az elsőként írt, de utolsóként (jóval a szerző halála után) színre került Csehov-darab előlegezése (illetve összegzése) a drámai életműnek, hisz a későbbi nagy művek legfontosabb témái, motívumai mind megtalálhatók benne. Építkezésében, szerkezetében, emberábrázolásban, drámai jellemzőiben is azokat előlegezi . Miközben Csehov számtalan erénye megtalálható a szövegben, a drámaíró itt még nem találja a sűrítésnek azokat az eszközeit, amelyek az átfogó (néhol „enciklopédikus") szándékokhoz ökonomikus kifejezésmódokat képes társítani. (Ebből is adódik játszhatatlan terjedelme: önmagában olyan hosszú, mint a Sirály, a Ványa bácsi és a Három nővér együttvéve.)

Az Apátlanul / Platonov éppúgy kortárs témát ábrázol, mint Csehov összes darabja. Benne a szerző kortársai jelennek meg, viszonylag széles társadalmi áttekintést adva (jóval szélesebbet, mint a későbbi drámákban). Ez a teljes társadalmi panoráma jelenik meg az első felvonásban, mert Csehov már ebben az első darabjában is későbbi alkotómódszerét alkalmazza (akárcsak A Manóban, a Sirályban, a Három nővérben vagy a Cseresznyéskertben), hogy a darab indításában minden olyan szereplő megjelenik, aki a későbbiekben fontos lesz. (Az Apátlanul / Platonov indításában jóval többen, mint akikre később figyelni fogunk.)

Az Apátlanul / Platonov is a hétköznapok világából indul, életképet ábrázol, azt mutatja meg, hogy milyenek az átlagos mindennapok, hogyan zajlik errefelé az élet, miképp élnek, gondolkodnak, beszélnek az emberek. Mi jellemzi az életszemléletüket, miféle problémákkal néznek szembe, és azokra milyen tipikus válaszokat adnak. Az első felvonás elsősorban arra teremt alkalmat, hogy átfogó képet kapjunk az ábrázolt világról, megismerjük jellegzetes figuráit, meghatározó erőviszonyait. Ebből az összképből válnak ki egyes emberek, akikre nagyobb figyelem fordul. Ők lesznek a darab főszereplői, akikhez általános jellegzetességeken túl egyedi tulajdonságok és egyedi történések is kapcsolódnak, amelyek kiemelik őket az ábrázolt közegből, és betekintést kaphatunk a személyes sorsukba is. Másképpen fogalmazva: az itt élő tipikus emberek jellegzetes kapcsolatai telítődnek olyan egyedi feszültségekkel, amelyek drámai folyamatokat indítanak el, és az általános életképből egyéni drámákat bontanak ki – olyasmi történik a hétköznapok szereplőivel, aminek következtében drámai hősökké válhatnak (elsősorban poétikai és nem morális értelemben használva a kifejezést). Ez igencsak megrostálja a szereplőket, mert az életkép figurái közöl csak néhány kap szerepet a drámai történetben is. (Az életképek alakjai megmaradnak a közeget jellemző, azt érdekességekkel gazdagító, színező figuráknak.)

 

A Csehov-dráma alkotórészei

 

Csehov már az első darabjában is egyszerre többféle hatás működtetésre törekszik. Ebben az első művében még eklektikusan alkalmazza őket, illetve bizonyos értelemben ezek még különállóan működnek, nem olyan szorosan egymáshoz kapcsolódva, egymást erősítve, egymást feltételezve, mint a nagy drámákban. Épp ezért az Apátlanul / Platonov szövegében talán világosabban felismerhetők azok az alkotórészek, amelyekből összeáll Csehov különleges drámaművészete.
Már ebben az első darabban is szembetűnő Csehov képessége, hogy egyszerű dialógusokból plasztikusan építsen fel különféle szituációkat. Az is fontos, hogy az egyes szituációk nem feltétlenül egy drámai történet egymást követő fázisait adják ki, többször előfordul, hogy önálló értékűek, elsősorban a bennük zajló emberi megnyilatkozások keltenek figyelmet. Esetleg az válik hangsúlyossá, amit a szereplők az adott helyzetben magukról, másokról mondanak, vagy ahogyan a véleményüket, életelvüket megfogalmazzák, általánosabb fejtegetésekbe kezdenek (filozofálgatnak).

Ezekben a megszólalásokban olyan verbális motívumok jelennek meg, amelyek – később tovább épülve – a mű egészének jelentése szempontjából lehetnek fontosak. Csehovnál (akárcsak egy versben) nyelvileg végigvezetett motívumokat is felismerhetünk, illetve olyan témákat is, amelyeket a verbális réteg épít fel a darabban. Ezeknek nemcsak járulékos, hanem önálló szerepük is lehet (önmagukban is jelentést hordozhatnak).

Azt is meg kell azonban állapítani, hogy az Apátlanul / Platonov egyértelműen túlbeszélt darab.

 

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/7. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft