Álszentek kora

Egy hamis világ hőse

Sok mindent megértünk az asszonyból, amikor maga Bernick konzul (Mátray László) is megjelenik. Nyugodt, magabiztos ember benyomását kelti. A társaságba lépve ő maga is a családi gondoskodás fontosságát hangsúlyozza, de előtte lazán (és némileg türelmetlenül) leszereli feleségét, aki amiatt aggodalmaskodik, hogy most – mint kiderül – a férje egy szárnyvonal létesítéséről tárgyal az üzlettársaival. Ha tavaly ezt megakadályozták, akkor most mi szükség rá?

De Bernicknek nincs kedves magyarázkodni, mert úgy gondolja, hogy az asszonyok úgyse értenék a férfiak dolgát, Betty nem fogná fel az összefüggéseket (egyébként sem szokta beavatni a feleségét a terveibe), és inkább csendesen megfeddi, hogy a kiskamasz fiuk sosincs otthon, mintha az asszony nem törődne eléggé a gyerekkel. (Bernick a szintén értetlenkedő Rörlundot is leszereli azzal, hogy a város erős erkölcsi alapokon áll, nem hozhat rá romlást a vasút.) A feleségével való csendes, bújtatott konfliktusa ellenére Bernick magabiztosan kijelenti, hogy „a társadalom magja a család". Nyugodt, mély hangon beszél, mint aki megkérdőjelezhetetlen igazságot jelent ki, miközben a szituáció, amelyben ez elhangzik, egészen másról beszél. „Jó otthon, tiszteletre méltó barátok, egy békés családi kör, ahová a nyugtalanság nem vet árnyékot" – teszi hozzá. De arra csak egy fél mondattal utal, hogy mindez csak úgy létezhet, ha az asszonyok, feleségek – ahogy Rörlund „tanította" – tudják a dolgukat, nincs kétségük afelől, hogy mindenben a férfi az úr.

A Mátray László játszotta Bernick úgy jelenik meg a sepsiszentgyörgyi előadásban, mintha valóban ő lenne ennek a világnak a hőse. Ekkor még semmit nem tudunk Karsten Bernick titkairól, de a sepsiszentgyörgyi előadás Bernickék környezetének megrajzolásával a kezdő percekben máris egy olyan világot épített fel, amelynek a hamisság az összetartó ereje, ezért ennek a világnak a hősére is némi gyanakvással tekintünk. Alakja attól válik egyre félelmetesebbé, hogy a kétely lehetőségét sem engedi magához. Nem rendül meg egy pillanatra sem az igazában, amelyet csupa önzésből és hamisságból épített fel, és másoknak sem ad esélyt, hogy kételkedjenek benne. Miközben a nézőben egyre erősebbé válik a kétely Bernickkel kapcsolatban, tehetetlennek is érzi magát vele szemben a figura kikezdhetetlensége miatt.

A látszatok mélyén

A titkokhoz először akkor kerülünk közelebb, amikor a hölgytársaság két magára maradt tagja fecsegni kezd. De ekkor még nem az igazság derül ki, hanem azok a látszatok, amelyre mindenki magabiztos ismeretként (valójában ellenőrizetlen pletykaként) hagyatkozik. A társaságban régóta otthonosan mozgó Rummelné mesél a múltról – Bernickné öccsének, Johannak a viselt dolgairól, és nővérének, Lonának a botrányos viselkedéséről. A csak nemrég a városba került Lyngenét (P. Magyarosi Imola) persze szétveti a kíváncsiság, de eleinte nem sokat ért a kisváros zavaros viszonyaiból. Értetlenkedése, szörnyülködései – és a másik oldalon Rummelné rendreutasításokkal tarkított bennfentes fölénye – éppúgy mulatságos pillanatokat teremt, mint az előadás bevezetője.

A jelenet – mint az előadás egésze – ismét azt bizonyítja, hogy a sepsiszentgyörgyi színház színészei (Bocsárdi László hosszú rendezői működése eredményeként) anyanyelvi szinten beszélik a groteszk játékstílust, ennek számtalan árnyalatát ismerik, használják meggyőzően. És Botos Bálint rendezése is bátran – és határozott szándékkal – épít erre a színészi tudásra.

[...]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/2. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft